Rengeteg jó programot soroltam már szilveszterre, egyre azonban nem gondoltam. Mi lesz a diákokkal, akik nem tehetik meg csak úgy, hogy elmenjenek egy programra? Nem akartam kirekesztően csak azokhoz szólni, akik már végeztek a tanulmányaikkal. A szórakozás, ünneplés mindenkinek jár. Ezért most pótlom a hiányt, és segítek a fiataloknak is, hogy ne maradjanak ki év végén a jóból. Ha diák vagy (vagy egy diákot nevelő szülő), és szeretnél egy kis pénzt, hogy végre a legjobb bulin ihasd a legjobb pezsgőket, ez a cikk neked szól. Nézz szét az interneten, kérdezd ki az ismerőseidet, milyen iskolaszövetkezetet ajánlanak. Ha viszont spórolnál egy kis időt is, hadd ajánljak neked én egyet. Ők a TopiWork Iskolaszövetkezet, és ezen az oldalon éred el őket, hogyha érdekel egy pár igazán menő diákmunka.
Megéri előbb a GYIK-et elolvasni náluk, és persze az általános tájékoztatót, hogy tudd, miről is van szó, és mi kell a jelentkezéshez. Semmi ördöngösség nincs benne amúgy. Ahogy egy nem diákoknak szóló állásportálon is, itt is pár kattintással lehet jelentkezni a szimpatikus melóra. Érdemes idejében gondolni az év végi hejehujára, hiszen van egy átfutási ideje az adminisztrációnak, munkába állásnak. De ha egyszer bekerült az ember a pörgésbe, nincs megállj.
Ahogy nézelődtem az oldalukon, diákmunkák széles választékával találkoztam. A lehetőségek mindig változnak, ezért fölösleges is volna felsorolnom, hogy mely munkák ragadták meg a fantáziámat. Lehet, hogy mire te odaérsz, hogy szintén átnézd az oldalt, már egész más munkák lesznek ott, így nem is fájdítanám a szíved – persze az is lehet, hogy sokkal jobbakat találsz majd.
Ajánlom, hogy időről időre visszalátogass az oldalukra, és lecsekkold, hogy van-e valami szuper újdonság. Lehet, hogy elsőre nincs, ami megtetszett volna – habár én ezt kötve hiszem -, de mikor legközelebb bepötyögöd az oldaluk nevét, már egy csomó új lehetőség lesz feltöltve. Úgyhogy megéri tényleg néha visszalátogatni. S persze ne felejtsétek el ajánlani az oldalt másoknak, mert simán lehet, hogy nektek nem jön be egy álláslehetőség, de egy barátotok éppen olyat keres. Segítsünk egymásnak, és gondoljunk a másikra! Mennyivel jobb úgy pénz keresni, hogy élvezzük is, amit csinálunk, mintha csak elszenvednénk az időt!
A diákmunka hosszú távú befektetés is tud lenni. Ha jól választ az ember, egyenesen ívelhet felfelé a karrierje. Hiszen ezekben az években az ember fogékony, mindent megtanul első hallásra, teli van erővel és nyitott az újdonságokra. A pályakezdőket sok helyen azért is szeretik, mert úgy tanítja be őket a vállalkozás, ahogy nekik jó. Ez a formálhatóság nagy előny. Szerencse, hogy mindezt a pozitívumot már a munkaerőpiac is felismerte. Nagy igény van diák munkavállalókra. Le a kalappal előttük, hogy tanulás mellett helyt állnak a munka világában is.
Okosan is teszik, ha kihasználják ezt. A diákévek nem jönnek vissza, és amilyen magokat elvet ekkor valaki, olyanokat fog aratni. S mibe érdemes invesztálni, ha nem saját magunkba? Motiváló erő tud lenni a kereset is, amit a munkáért kaphat egy diák. De valójában a jellemfejlődés a lényeg. Meghatározó tud lenni későbbiekben a munkához való hozzáállásuk terén. Hát nem sokkal lelkiismeretesebb az az ember, aki már idejekorán megtanulta a maga szerepkörét egy munkahelyen, és tisztában van azzal, hogy mi múlik az ő hozzáadott munkáján, mint az, aki épp csak belecsöppent a munkahelyi közegbe, és még akár évekig is keresheti magát ott, mert olyan idegen számára ez a valóság az iskolapad után? Nem fogja jobban értékelni a pénzt az az ember, aki tudja, mennyit izzadt, gürcölt, gondolkodott érte, aki lejárta a lábát, vagy rongyosra beszélte a száját, hogy megszerezzen néhány forintot, mint az, aki elé csak úgy odadobják a szülei a köteg pénzeket? Lehetséges, kissé kisarkított példák ezek, de szemléletesek. Meg kell tanulni dolgozni, és a felnőtteknek felelőssége van ezt illetően. Ha léhűtő lesz a gyerek, aki mindig a könnyebb utat választja, ki tehet erről? Meg kell tanítani a munka értékét és becsületét, ezért irányítsuk a Topihoz. Minél korábban találkozik ezzel valaki, annál inkább a világa része lesz.
Hogyha régi könyveket olvasunk, vagy régi filmeket nézünk, egészen természetes benne, hogy a gyerek is dolgozik. Akkor ez volt a természetes. Nem volt olyan szó, hogy diákmunka, mint most az erre specializálódott TopiWorknél, ettől függetlenül a gyerekek is dolgoztak, segítették a családot úgy, ahogy tudták, hiszen a család részei ők is, ki kell vegyék a részüket a kötelességek terén is. Nem azt mondom, hogy az volt a szép világ, és ahhoz kéne visszatérni – csak azt mondom, hogy egy-két emberöltővel ezelőtt a tíz éves gyerek rőzsét cipelt, kapált, disznót őrzött, most meg huszonöt évesen húzzuk a szánkat, hogyha dolgozni kell, mert nem hull az ölükbe a vaníliás latte. Fel tehetjük magunknak a kérdést, hogy melyik hozzáállással lesz a gyerekből nemesebb felnőtt? Ha a végletekig kíméljük, vagy ha találkozik a valósággal? Én a Topit mondanám válaszként – illetve azokat a dolgokat, amiket ők ajánlanak.
A valóságba fokozatosan kell bevezetni, én úgy vélem. Ne zúdítsunk a gyerek nyakába egy egész elváráshalmazt, és ne kívánjunk tőle többet, mint amit a korából adódóan meg tud tenni. Azokat viszont számonkérhetjük. Legyen szó diákmunkáról, vagy ház körüli munkáról. Későbbi sikereit alapozhatjuk meg ezzel. Hiszen egy szorgos, serény munkavállaló sikeresebb lesz, mint aki folyton azt lesi, hogyan bújhatna ki a munka alól.
A szorgalom pedig sokszor megszokás dolga. Illetve a példáé. Ha rajtunk azt látja a gyerek, hogy szívesen dolgozunk, neki sem lesz semmi problémája a diákmunkával. Ha a szülő pontos, precíz, a gyerek is eltanulja, hogy alapos munkát végezzen. Hányaveti szülőnek ritkán van akkurátus gyereke.
Figyeljünk hát oda saját magunkra is. A gyerek úgyis átveszi a hozzáállásunkat. Nem biztos, hogy olyan munkánk van, ahol ki tudnánk teljesedni, de ez nem is baj. A lényeg, hogy lelkiismeretesen végezzük feladatainkat, és ezt tanítsuk meg gyermekünknek is. A diákmunka során gyakorolhatja ezt. S ha már fiatalon látjuk, milyen a munkavégzése, még van időnk korrigálni. Ha csak akkor derül ez ki, amikor már felnőtt, igen nehéz ezzel mit kezdeni.
S persze ne higgyük, hogy minden rajtunk múlik! Nem tudunk ráerőszakolni semmit senkire. A gyermek akaratát is tartsuk tiszteletben, ha van olyan diákmunka, amit nem szívesen végez, de akad viszont olyan, amit nagy örömmel, ne ragaszkodjunk hozzá, hogy elvállalja azt, amihez nem fűlik a foga, csak hogy a kedvünkre tegyen. A diákmunka a felnőtté válás egyik foka. Hadd döntsön ebben is szabadon, ahogy egy felnőtt. Látni fogjuk, hogy hálás érte.